Hirdetések

Krisztus, a világmindenség Királya – Lelki oldal


A mai nap az utolsó nap ragyogásában áll. Járhatunk dohos alagsorban, ahol meglátogatunk egy beteget, utazhatunk a tömött villamoson, végezhetjük mindennapi munkánkat, élhetünk magányosan vagy családunk körében – a mindenség Királya, Jézus Krisztus elénk áll minden egyes emberben. Azt a jót, amit annak az embernek tettünk, akivel ma találkoztunk, vagy amit nem tettünk, pedig megtehettük volna, azt Jézusnak tettük vagy nem tettük meg. A keresztény misztikának ez a teljessége: nem ködös látomások és elérhetetlen magaslatok, hanem a Tábor-hegyről lejövet a mindennapok konkrétságában megnyilatkozó magatartás.

Ha van magyar misztika, márpedig van, akkor az a szent életű elődeink által elénk élt, kevés szavú, cselekvő misztika, amely a legmélyebb szemlélődésből fakad, és a legmagasabb szemlélődésbe emel. Ugyanakkor azt sem szabad felednünk, hogy a szó is tett: a jó és igaz szó jó tett, szinte mágikus ereje van. Életet tudunk adni egyetlen szóval… De ki ne tapasztalta volna közülünk, hogy néha valami összeszorítja szánkat, és nem mondjuk ki azt az életet adó szót: a pokol fogcsikorgatását készítjük ezzel elő, mint akkor is, amikor szánkat gyilkos szavakra nyitjuk, engedve a sátánnak, aki a hazugság atyja és gyilkos kezdettől fogva… A kritikával is vigyázni kell, hiszen mi nem a kritika, hanem az áldás fiai vagyunk, s arra kaptunk meghívást, hogy áldás legyen az örökségünk.

Urunk, Jézus Krisztus, a világmindenség Királya, megrendítő belegondolnunk, hogy szereteted örökkévaló országa s az örök kárhozat borzalmas valósága egyaránt itt és most, jelenbeli gondolatainkból, szavainkból, tetteinkből és mulasztásainkból szövődik. Segíts, kérünk, kegyelmeddel, hogy nap mint nap egyre jobban tudatosítsuk magunkban felelősségünket, és – merve túllépni előítéleteinken, megszokásainkon – felfedezzük, hogy az éppen előttünk álló emberben ugyanúgy Te vagy jelen titokzatosan, mint a kenyér és a bor színe alatt az Oltáriszentségben. (fr. Barsi Balázs ofm)

► BEHATÁROLÁS

A szakasz Jézus utolsó nagy beszédének (Mt 24-25) utolsó epizódja, ami a tíz szűzről (Mt 25,1-13), illetve a talentumokról (Mt 25,14-30) szóló példabeszédeket követi. Ezután az evangélista arról számol be, hogy miután az Úr befejezte összes tanítását hamarosanbekövetkező  kereszthaláláról szól tanítványainak (Mt 26,1). Vagyis az általunk vizsgált epizód a Mt 25,31-46 versek között helyezkedik el, s a Mester nagy tanító beszédeinek utolsó gondolatát tartalmazza!

► SZÓ SZERINTI ÜZENET

A világ végéről, az Úr dicsőséges eljöveteléről és az utolsó ítéletről kíván tanítani az evangélista ebben a perikópában. Jézust mint hatalmas, tekintélyes, győztes Királyt mutatja be, aki dicsőséges trónusán ül. S ezzel reményt ad olvasóinak, hogy minden földi próbatétel és viszontagság ellenére az Úr győz, velünk marad (Mt 28,20). Továbbá hangsúlyozza az utolsó ítélet valóságát is s azt, hogy Jézus Krisztus előtt egyszer mindenkinek meg kell jelennie és számot kell adnia életéről. Útmutatást ad Máté arról is, hogy a keresztényeknek nem rendkívüli, elvont dolgokat kell tenniük, hanem Jézust kell felismerniük és konkrétan szolgálniuk a testvéreikben, különösen a legkisebbekben, hiszen az ítéleten a menny és a föld Ura ezt fogja számon kérni mindenkitől. Ez pedig felelősségre és komolyságra kell, hogy ösztönözze az embert, mert tetteinek kihatása van saját örök sorsára!

A mai evangélium (Mt 25, 31-46) az irgalmasság cselekedeteit mutatja be. Jézus ezt várja el az emberektől: segítsenek egymáson, törődjenek egymással – aki így tesz eggyel a legkisebbek közül, ővele teszi. A példabeszédben önmagáról mint az Emberfiáról beszél Jézus. Az Emberfia dicsőséges trónon helyet foglalva pásztor módjára választja majd szét nyáját. A liturgia legtöbb egyéb szövege ehhez kapcsolható, Krisztus Király ünnepe lévén az ő királyi hatalma áll a liturgia középpontjában. 25 A királynak járó hatalom, bölcsesség, erő és tisztelet, illetve az isteni méltóság is megjelenik a kezdőénekben (Jel 5,12; 1,6), mely a Bárányra – Krisztusra utal. A kezdő könyörgés azért imádkozik, hogy az egész világ királyt illető módon hódoljon az Úrnak és dicsőítse őt.

Az evangéliumi szakasz arra ösztönöz, hogy…éljem konkrétan az irgalmas szeretet testi és lelki cselekedeteit (vö. 1Jn3,18)!

Krisztus, a világmindenség Királya -Ez 34,11-12.15-17; 1Kor 15,20-26.28; Mt 25,31-46

 

Krisztus Király ünnepét XI. Pius pápa rendelte el 1925-ben, Mindenszentek ünnepe előtti vasárnapra, hogy az elpogányosodó korban, a hamis szabadosság lázongásai között az Egyház tagjait Krisztus főségének elismerésére hívja. Az ünnepet a II. Vatikáni Zsinat után áthelyezték Advent előtti utolsó vasárnapra. Ezzel az Egyház azt emeli ki liturgiájában, hogy Krisztus királysága, amely láthatatlanul állandóan megvalósul az ő híveiben („Isten országa bennetek van:”) az idők végén láthatóan is megjelenik és az emberiség történelmi útját teljessé teszi, annak értelmet ad. Méltóságunkat nem csorbítja, hanem reális alapra helyezi és kiteljesíti, ha elismerjük Isten Királyságát, amelyet átadott Fiának, Krisztusnak. Ez az ünnep évről évre hirdeti Krisztusnak az emberek és dolgok fölött való fölséges és feltétlen uralmát.

Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!

AZ UTOLSÓ ÉVKÖZI VASÁRNAP:

KRISZTUS, A MINDENSÉG KIRÁLYA

Krisztus Királysága azt jelenti, hogy ő Isten Egyszülött Fia, az egész teremtett világ feje. Minden őáltala lett és ő biztosítja fennállását is. A mi Királyunk nem akar elkülönülni övéitől, mint ahogy a földi királyok többsége teszi. Ellenkezőleg: a teremtés, a megváltás és a megszentelés műve által kiárasztotta szeretetét a világ és az emberek felé. Hogy gazdagítson minket: földi és örök boldogságot ad teremtményeinek.

► KEZDŐÉNEK – Jel 5, 12; 1, 6                 

Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, az isteni méltóság, a bölcsesség, az erő és a tisztelet. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örök♦ ké.

► OLVASMÁNY – Ez 34, 11–12. 15–17

A nép vezetőinek feladata, hogy gondoskodjanak a rendről, a jogról, és szavukkal meg példájukkal utat mutas-sanak népüknek. A próféta szerint Izrael pásztorai nem feleltek meg e szép hivatásuknak. Önző módon csak ma-gukra gondoltak, a rájuk bizottakkal viszont nem törődtek. Isten azonban megkönyörül népén, igazi pásztorokat küld nekik. S végül elküldi majd a jó Pásztort (a Meg-váltót és Üdvözítőt), aki teljes hatalommal és nagy sze-retettel vezeti övéit az örök élet felé.

► SZENTLECKE – 1 Kor 15, 20–26. 28

Az első embertől (Ádámtól) a földi életet és a halált örököltük, a másik Ádám (Krisztus) a feltámadást és az örök életet biztosította számunkra. A megváltásnak ezeket a gyümölcseit most még reménységben birtokoljuk. De már ebben a földi életben is megszabadulhatunk bűneinktől és megkaphatjuk a kegyelmet Isten akaratának a teljesítésé-hez. Vajon felhasználjuk-e ezeket a nagy ajándékokat?

► EVANGÉLIUM – Mt 25, 31–46

Urunk az utolsó ítéleten aszerint jutalmaz vagy büntet bennünket, hogy gyakoroltuk-e az irgalmasság cselekedeteit vagy sem. Ha tehát az ő országának jó alattvalói akarunk lenni, törekednünk kell a felebaráti szeretetre. Ő erre nemcsak tanította övéit, hanem példát is mutatott nekik.

KRISZTUS KIRÁLYSÁGÁRÓL

Csodálatos ez a Király, aki lemondott a hatalom minden külső jeléről, az uralkodás, az erő és a gőg minden esz-közéről… Különleges Király ez! Mennyire vágyakoznia kell rá a modern embernek, aki belefásult a hatalom gyakorlatának olyan rendszereibe, amelyek elnyomással és erőszakkal sújtják polgáraikat. Olyan hatalmak ezek, amelyek az ember legbensőbb világát is szabályozni akarják, ideológiákat kényszerítve rájuk… Milyen csodálatos Király Jézus Krisztus, aki eleve elutasítja az ember ilyenfajta irányítását!     II. János Pál pp

Link a PDF változatra: Mindenszentek

Laudate Dominum újság