Az Atya mindent a Fiúért, a Fiúban és a Fiú által teremtett, ezért ami szemében tetszésre talál, annak örök jövője is van őbenne. Amit ő látott és amiben gyönyörködött: a galileai tavasz színei, a napfelkelte és napnyugta a Genezáreti-tavon, az ég madarai és a mezők liliomai; amit kezével megtapintott: az ácspad, a szerszámok; ahol született és ahol felnőtt: a betlehemi barlang és a názáreti ház; s amit meg is siratott: Jeruzsálem városa és a templom nem lehetnek egészen az enyészeté, hanem a Lélek erejében örökké megmaradnak. És ott lesznek vele a boldog örökkévalóságban mindazok, akiket szeretett: édesanyja és apostolai mellett barátja, Lázár, a betegek, akiket meggyógyított, a gyermekek, akiket ölébe vett… Krisztus a világ minden országát és gazdagságát magával vihette a mennybe, mert nem volt egyetlen érzése, gondolata, szándéka sem, amely az Atyáéval ellenkezett volna. Magával vihet minket is, akiknek üdvösségéért leszállott a mennyből, akiket szent vérével megmosott a bűntől, és akiket kiváltott a halál fogságából.

      Most már csak az a kérdés: Akarunk-e vele együtt mi is a mennybe emelkedni? Ha akarjuk, hogy magával vigyen oda, ahol ő van, akkor úgy is kell élnünk, mint ő: hogy életünk, döntéseink, cselekedeteink, emberi kapcsolataink „örökkévalósíthatóak” legyenek. Mert bizony a legédesebb és legbensőségesebb emberi szeretet sem menthető át az örökkévalóságba, ha Isten törvényein, vagyis az ő szeretetén, az egyetlen igazi és örök valóságon kívül van.

      * Mennybe ment Urunk, Jézus Krisztus, a mai napon azt ünnepeljük, hogy Benned, a feltámadott és Isten dicsőségébe érkezett Isten Fiában van jövője a világnak, van jövője az emberiségnek, van jövője a mi személyes életünknek. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy elvessünk mindent, ami összeegyeztethetetlen a Te szereteteddel, és vállaljunk mindent, amit szereteted megkíván tőlünk, s így egész életünk folyamatos mennybemenetel legyen, mely itt és most is történik velünk. .   (fr. Barsi Balázs ofm)

► PATRISZTIKUS VONAL – ATYÁK BIBLIÁJA

Szent Ágoston püspök, Szentbeszéd 263, 2

      Ma, ahogy hallottátok, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus a mennybe ment, de vele együtt ami szívünk is felemelkedett. Hallgassuk meg, mit mond az Apostol: „Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.” (Kol 3, 1 – 2). Vizsgáld meg magad! Vajon igyekszel –e eleget tenni ennek a kijelentésnek? Ha igen, akkor lelked már úton van Krisztus Urunkhoz, ha nem, akkor még nem indult el hozzá. Ha bűnök terhelnek téged és azokat nem teszed le, akkor hogyan akarsz felemelkedni, amikor rossz szokásaid, mint nehéz vasgolyók, lefelé húznak téged? Bizony, Ő felemelkedett, de nem távolodott el tőlünk, ha szívünket hozzá felemeljük, még hatestünk nem is dicsőült meg a mennyben. Ne értelmezd azonban rosszul! A mennyei dicsőséget a földön sehol sem lehet elérni. Elérheted viszont, hogy állandó öröm legyen a szívedben, amelyet nem földi élvezetek adnak, hanem magától az Istentől jön. Ez a te belső örömöd megmarad a jó napokban és a rossz napokban. Ha ezt felfedezed magadban, akkor már valamit megtapasztaltál a mennyei létből. Honnan ered ez? Onnan, hogy Krisztus Urunk kínszenvedésével, kereszthalálával és feltámadásával „az ellenünk szóló adóslevelet eltörölte” (Vö.: Kol 2, 14). A szentségek vételével pedig mindig szorosabban hozzátartozol. Egyre inkább tagjává válsz, minél inkább elmerülsz az Ő szolgálatában, az imádságban, minél többször részesülsz szentgyónásban és szentáldozásban, minél több a jócselekedeted. Elmélkedjünk arról, ami ránk vár a mennyben!

► MEGOSZTÁS

Örömhír megfogalmazása: Nekem ebben a szakaszban az az örömhírem, hogy…

– Jézus munkatársammá válik az evangélium hirdetésében. Bátran rábízhatom magamat, életemet, tetteimet.

– én is eljuthatok Krisztushoz.

► TETTEKRE VÁLTÁS

Tanúságtétel megfogalmazása: Az evangéliumi szakasz arra ösztönöz, hogy…

– minden tevékenységemet a Jézus Krisztusról szóló hiteles tanúságtétel kell, hogy átitassa!

– az Úrral együtt munkálkodjam.