Mindenekfölött Jézus Krisztus maga a föld sója és a világ világossága. Mi csak annyiban lehetünk azok, amennyiben vele azonosulunk. Ehhez pedig nélkülözhetetlen, hogy tudatában legyünk gyöngeségünknek. Csak az töltheti be méltó módon az Istentől ajándékba kapott hivatást, aki egy pillanatra sem feledkezik el arról, hogy nem ő a világosság forrása, és nem ő adja a só ízét.

Amiről ezzel kapcsolatban Szent Pál ír, annak semmi köze sincs a kisebbrendűségi érzéshez. Nem is lehet, mert nem emberekhez, hanem az Istentől kapott kegyelemhez, adományhoz, hivatáshoz kell mérnünk magunkat, márpedig csak az lehet alkalmas Isten országának szolgálatára, aki tisztában van teljes alkalmatlanságával. Azzal, hogy nincsenek meg a feladat elvégzéséhez szükséges adottságai, vagy pedig éppen mivel megvannak, fenyegeti még nagyobb veszély, hogy Isten műve helyett saját dicsőségének szolgálatába állítja azokat. Isten irgalmasságának eszközeivé kell lennünk, mindenestül átadva magunkat a Szentlélek irányításának. Nem elég saját szűkösségünkkel, emberi szívünkkel irgalmasnak lenni: tőlünk olyan szánalom telik csupán, amely a legtöbbször megalázza és beszennyezi azt, akihez hozzáér. Csak akkor leszünk képesek maradéktalanul teljesíteni az ószövetségi parancsot: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”, ha kilépünk önző énünk kisszerű világából, s a krisztusi új parancs szerint élünk: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!”

* Urunk Jézus, gyarló emberként hajlamosak vagyunk a magunk érdemének tulajdonítani adottságainkat és az általunk végbevitt jót, máskor lekicsinyelni Tőled kapott képességeinket. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy reálisan lássuk magunkat és feladatunkat, egy pillanatra se feledkezzünk el arról, hogy mindazt, amink van, a közösség szolgálatára kaptuk, és segíts, hogy szeretetünk szűkösségét a Te szíved méreteire tágítva tudjunk irgalmasak lenni embertársainkhoz.    (fr. Barsi Balázs OFM)

► SZÓ SZERINTI ÉRTELMEZÉS

A hegyi beszéd ezen rövid szakaszában (Mt 5,13-16) Máté Jézus tanításából két szimbólumot hangsúlyoz, amelyeket többes szám második személyben mond a hallgatóságnak: „Ti vagytok a föld sója” (Mt 5,13), „Ti vagytok a világ világossága” (Mt 5,14). E jelképekkel a keresztény ember küldetését, a világban való felelősségteljes szerepét kívánja kifejezni.

► PATRISZTIKUS NÉZŐPONT

Aranyszájú Szent János: Miután buzdította őket, most dicséri, hogy vigasztalódjanak. Igen magasrendű parancsokat adott ugyanis, az ószövetségi előírásoknál magasabb rendűeket, s ezért, hogy ne zavarodjanak össze és ne bizonytalanodjanak el, attól félve, hogy nem tudják végrehajtani a rendelkezéseit, így szól hozzájuk: ti vagytok a föld sója. Ily módon tanújelét adja, hogy maradéktalanul szükséges minden, amit elmondott. Mert nem csak a saját életetek miatt fontos az üzenetetek, közli az apostolokkal, hanem az egész világnak. Nem két városba, nem is tízbe vagy húszba küldelek titeket, nem is csak egyetlen néphez, mint egykor a prófétákat, hanem a földhöz, a tengerhez, az egész világhoz, amelynek rosszul megy a sora. Ezzel az állításával azt fejezi ki, hogy az egész emberi természet elvesztette az ízét, és pusztulásnak indult a bűn miatt. Úgy értsük talán, hogy az apostolok állítják helyre azt, ami megromlott? Szó sincs róla. Ami ugyanis már tönkrement, azt nem lehet feljavítani sóval. Nem volt módjuk tehát ilyesmire. Arról van szó, hogy mindazt, aminek már korábban helyreállt az állapota, amit rájuk bíztak, ami már elvesztette a rossz szagát, azt most megsózzák, és így megőrzik azt a friss állagát, amelyet az Úr hozott létre. Krisztus erejének köszönhető, hogy az emberek megszabadultak a bűn rothadtságától; az viszont az apostolok erőfeszítésének és fáradozásának gyümölcse, hogy nem térnek vissza romlott állapotukba.

► MEGOSZTÁS

Örömhír megfogalmazása: Nekem ebben a szakaszban az az örömhírem, hogy…

– Jézus engem is meghív arra, hogy mások számára „só és világosság” legyek.

► TETTEKRE VÁLTÁS

Tanúságtétel megfogalmazása: Az evangéliumi szakasz arra ösztönöz, hogy…

– vizsgáljam meg gyakran, hogy szavaim, cselekedeteim másokat közelebb visznek-e a mennyei Atyához!

Ti vagytok a világ világossága. (Mt 5,13-16)