A nyolc boldogság nem csupán az evangéliumnak, Jézus tanításának, sőt az egész Ó- és Újszövetségnek költői módon sűrített lényege, hanem az isteni kinyilatkoztatás szíve-közepe, melyet meg lehet közelíteni morális, pszichológiai vagy gazdasági szempontból, ám ezek a magyarázatok szükségképpen elvétik a lényeget, vagy éppenséggel Jézus szándékával ellentétes értelmezésre jutnak. Jézus személyétől függetlenül, tőle elszakítva ugyanis a nyolc boldogság semmiféle isteni üzenetet nem hordoz, sőt, ha a Jézus Krisztus istenségébe vetett élő hit nélkül közelítünk hozzá, még a teológiai elemzés hálójából is kicsúszik.

Jézus nem evilági jutalmat és boldogságot ígér, mint más világmegváltók, ugyanakkor nem is tolja ki a jutalmazás és boldogság idejét a túlvilágra, kárpótlásul a földi életben elszenvedett gyötrelmekért, nem azt mondja: boldogok lesztek, hanem hogy boldogok vagytok, itt és most, a szenvedések és üldöztetések közepette. Az általa kijelentett boldogság nem ígéret, hanem tény, s abban áll, hogy ezekben a helyzetekben, állapotokban és körülményekben vele találkozunk és azonosulunk. A nyolc boldogság lényegét a legnyilvánvalóbban a ráadásként megfogalmazott kilencedik boldogságból olvashatjuk ki: „ha miattam…”. A nyolc boldogság voltaképpen nem nyolc és nem is kilenc, hanem egy: a Krisztushoz való tartozás boldogsága bármilyen életállapotban, mindenféle helyzetben. Csak el kell határoznunk, igent kell rá mondanunk, s ez a boldogság már most osztályrészünk lehet, és nem veheti el tőlünk senki, soha.

* Urunk Jézus, Te magad vagy az Isten országa, a lélekben szegények minden mást felülmúló gazdagsága, Te vagy Isten vigasztalása, igazsága, irgalmassága és békessége, Benned látjuk meg Istent, Általad és Veled leszünk az Atya fiaivá, és uralkodunk az egész teremtésen, s Te magad vagy az örök jutalom és az el nem múló mennyei boldogság.  Töltsd be szívünk vágyát isteni jelenléteddel, és add meg a kegyelmet, hogy semmilyen más boldogságot ne keressünk, csak amit Te akarsz adni nekünk most és mindörökké.

(fr. Barsi Balázs OFM)

► PATRISZTIKUS NÉZŐPONT

Aranyszájú Szent János

Lám, mennyire hiányzott Jézusból a magamutogatás és a dicsekvés: nem akarta, hogy az emberek csoportosan kísérjék, hanem ő maga járt körbe, felkeresve városokat és falvakat, amikor arra volt szükség, hogy gyógyítson; most, amikor igen nagyra nőtt a tömeg, egyhelyben telepszik le: nem valamely város vagy főtér közepén, hanem hegyen, a pusztában. Így tanít minket arra, hogy semmit se tegyünk azért, hogy mások lássák, s tudjunk elszakadni a hétköznapok ügyes-bajos dolgaitól, amikor a legfontosabb dolgokról kívánunk tanulni, mindazzal együtt, amit meg kell tennünk. Hallgassuk hát, hogyan kezdi csodás szavait: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” De mégis kik a lélekben szegények? Azok, akik alázatosak és megtört lelkűek. Sokan viszont nem szabad akaratukból alázatosak, hanem a körülmények kényszerítő hatására válnak azzá; a lélek azonban a választás képességére vonatkozik, s ezért Jézus elsődlegesen azokat mondja boldognak, akik önként alázzák meg és teszik alacsonnyá magukat. És nem tanácsok vagy parancsok, hanem boldogmondás formájában mondja el, amit akar, ily módon pedig befogadhatóbbá teszi a szavait, s mindenki előtt megnyitja tanításának mezejét.

► ATYÁK BIBLIÁJÁBÓL ÖSSZEFOGLALÁS

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa”

Tudni akarod kik ők? Ha alázatos vagy, akkor vagy lélekben szegény, mert a gőgös nem az.

„Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.”

Zarándokként sírnak a földön, mert itt nem találnak igaz vigasztalásra. Arra az igazi vigasztalásra várnak, amelyet majd az Istentől kapnak, amely soha nem múlik el és soha el nem veszi senki.

„Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld”

Keresd azt, ami az Istennek tetszik, és Őt imádd! Kerüld azt, ami nem tetszik neki! Akkor tiéd lesz a föld, de ez ne fösvénységből fakadjon, és ne hatalomvággyal tekints erre! Mindenekelőtt a szelídséget birtokold, hogy utána a földet birtokolhasd!

„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.”

Ez az éhség és szomjúság attól van, aki adja. Azaz Jézus Krisztustól. A lélek éhsége és szomjúsága ez, aki az Úrra vágyakozik. Nem földi eledel fogja ezt csillapítani, hanem maga az Isten Fia, aki mondja: „Én vagyok az élet kenyere” (Jn 6,35).

„Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.”

Hallgasd meg a koldust és te magad vagy az Isten koldusa. Ahogy a koldus szeretné, hogy meghallgasd, úgy szeretnéd te is, hogy Isten meghallgasson. Ahogy te cselekszel az igényeddel, úgy fog az Isten az övével.

„Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.”

Ezért a célért folyik a tökéletesedés, ezt szeretnénk elérni. Mert látni akarjuk Istent. Az előző boldogmondások ennek a lelki állapotnak az elérését készítik elő. Az előzőek a lélek testrészei, ez pedig a lélek szíve.

Így látjuk meg az Istent.

(Szent Ágoston püspök: Prédikáció 53, 1-6.9)