G„Földre roskadsz másodízben, értem tűrő kegyes Isten.
Hát én hányszor tántorultam, bűneimbe visszahulltam.”

Nagyon régóta ez az egyik legmegrázóbb és legelgondolkodtatóbb stáció számomra. Valamiért egyszer régen megfogott az ének szövege, azóta évről évre elragadtatom magam. Ebben a versszakban benne van az egész nagyböjt és az egész földi létem is.
„Földre” – a földre, amin élünk, a földre, aminek a porából vagyunk, a földre, aminek a porába visszakerülünk.
„roskadsz” – leroskad az Üdvözítő a mi bűneink hatalmas súlya alatt, halogathatjuk hát a bűnbánatot? Leroskad a megváltást jelentő kereszt alatt, de ne feledkezzünk el róla, hogy a vége ’happy end’ lesz, bekövetkezik majd a megváltás, így hát, ha te esel el, állj fel! Állj fel és vidd tovább a keresztedet! A tiéd sokkal könnyebb, mint az összes emberét cipelő Megváltóé!„másodízben” – fontos ez a szám. Nem először, és nem harmadszor!
Már nem először esik el, egyre fáradtabb, egyre gyengébbnek érezheti magát, és mégis feláll, viszi a keresztet tovább.
De nem jutottunk el még a teljességig, amit a hármas szám jelképez, akkor ugyanis már itt van előttünk a megváltás, most viszont még csak bandukolunk a földi lét zarándokútján.
„értem tűrő” – Jézus odavághatná az egészet, és Istenként lesújthatna ránk, vagy feladhatná, de nem! Értem feláll, és viszi tovább a keresztet. Értem! Nem valakiért, nem bárkiért, nem akárkiért, hanem pont értem! Sokat tűr az Isten értem, nem élhetek ezzel vissza!
„kegyes Isten” – Igen, az Isten kegyelmes. Ha nem lenne az, ha nem lenne kegyelmes, jóságos és végtelenül irgalmas, akkor ezt nem tenné meg. Nem tudná megtenni…
És mindennek tudatában „jaj, én hányszor tántorultam”, hányszor buktam el, hányszor bukom el ma; és holnap; és holnapután…? Hányszor hullok vissza kicsinyes bűneimbe?
Ha nem „csatlakozom rá” az értem tűrő Istenre, ha nem lépek rá az Ő Útjára, Igazságára, és nem lépek be az Ő Életébe, akkor minden értelmetlenné válik…

Könyörülj rajtunk Uram!
Könyörülj rajtunk!

Mezei Zsófia gondolatai