A Szentháromság oltár barokk alkotás 1760-ból.
A hármas szám a teljességre, a tökéletességre utal, e számon keresztül a Szentháromságot szimbólumok egész sora fejezi ki. Itt az Atyát idős férfiként, kezében földgömbbel láthatjuk, ami teremtői mivoltára utal. A Fiú bal kezével átöleli a Megváltás eszközét, a keresztet, míg másik kezével felfelé mutat. Vörös színű leplet visel, mivel ez a szín jelképe az isteni szeretetnek, illetve emiatt a megváltás szimbólumaként tartjuk számon. A Szentlelket már a IV. századtól galamb képében ábrázolták, ez a Léleknek a legkorábbi keresztény jele.
Az oltár két oldalán Szent Imre herceg és Szent Borbála szobrai láthatók.
Szent Borbála (†306 körül) egy pogány apa lánya volt. Mikor apja megtudta, hogy elhagyta ősei hitét, meg akarta ölni. Borbálának sikerült elmenekülnie, de később bíróság elé állították, a fővesztés ítéletét pedig apja maga hajtotta végre. Ezt követően hazafelé menet villám sújtotta. Borbála sírjánál megkezdődtek a csodák, tisztelete gyorsan elterjedt. A hirtelen és készületlen halál elleni oltalmazónak tekintik, mivel apja ezzel bűnhődött gonoszságáért. A villámcsapás és a tűzvész ellen is kérik oltalmát, a vészharangra is rá szokták vésni a képét. Többek között a harangöntők, a tüzérek, a bányászok és a tűzoltók védőszentje.
Assisi Szent Ferenc stigmatizációját ábrázoló oltár a XVII. századból, ismeretlen festőtől.
Ferenc jómódú családból származott, fiatalságát katonáskodással és szórakozással töltötte, majd meghallva Isten hívását, egy barlangba vonult imádkozni. Remeteként élt a szegények között. A szegénység eszménye egész életét végigkísérte: “Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt!” Hamarosan tanítványai is lettek, és új szerzetesrendet alapított. Nem sokkal ezután létrejött a ferences rend női ága és az ún. harmadrend is, a világi hívek számára. Ő az első szent, aki megkapta Krisztus stigmáit. Optimista világszemlélet, az egész teremtett világ szeretete jellemezte. 1228-ban, halála után két évvel avatták szentté.
Jézus Szíve Oltár – Jézus lándzsával áttört szívének tisztelete már a XVI. századtól különösen kedvelt és elterjedt áhítat volt.
A szív az ember valódi lényege, amely meghatározza személyiségét, éltető lelkének jelképes otthona, a “belső ember” tükre. Az Úr Jézus Szívének szeretetével az Ő benső világába behatolhatunk és a vele való viszonyunkat szeretetteljesen elmélyíthetjük.
Pieta – Latin szó, magyar jelentése: jámborság, könyörületesség.
A képzőművészetben a keresztről levett Krisztus holttestét ölében tartó és fiát sirató Mária ábrázolása. Önálló plasztikaként a XIV. századi német művészetben alakult ki. Legnevezetesebb példája Michelangelo márvány szoborcsoportja a római Szent Péter-bazilikában.