Egyre mélyül az örvény a kereszt alatt. Tömegpszichózis? Több: a bűn lavinája. Szereplői nem is csupán gonosztevők, akik elkövetik a rosszat, hanem gonoszságuk áldozatai is egyben. S érvényesül a tömegvonzás.

A bámészkodás mintha még nem is volna bűn. Pedig aki kíváncsiságból végignézi valaki szenvedését, haldoklását, szemérmetlenebb, mint aki vad érzékiségtől fűtve meztelen nőkre leselkedik. S ha ezt másokkal együtt teszi, anélkül, hogy akár a legkisebb jelét is mutatná a részvétnek, a segíteni akarásnak, az már bűnrészesség a gyilkosságban. Ebben a légkörben egészen természetesen jelentkezik a következő fokozat: a gúnyolódás. Mennyire méltatlan az emberhez, amikor szerencsétlen és magatehetetlen társát kárörvendve még gúnyolja is. Szavakkal, mint a főtanács tagjai és tettekkel, mint a katonák. Micsoda szolgalelkűség! A főpapok dühe még csak valahogy érthető, de a római hadsereg katonáinak semmi közük Jézushoz. Csak azért merészkednek a gúnyűzésre, mert főnökük, Pilátus is ezt tette a felirattal: „A názáreti Jézus, a zsidók királya.” S a gúnyűzés után már magától adódik a káromlás, annak a szájából, aki maga is ugyanazt szenvedi, de ahelyett, hogy tűrné a jogos büntetést, bűnbakot keres, akin kitöltheti tehetetlen dühét.

De a másik rászólt. Kicsoda lehet ez a másik, akiben ilyen csodálatos tisztaság van eltemetve a gyilkosság, vér, piszok vastag rétegei alatt, s most feltör belőle, mint forrás a puszta sivatagban? Kicsoda, aki egymaga képes szembeszállni a már égig érő mocskolódással s megállítani a szennyáradatot? Csend áll be néhány másodpercig – de milyen súlyos, milyen rettenetes ez a csend! Majd Jézus felé fordul, tekintetét keresi és így szól hozzá: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor országodba érkezel.”

És Jézus válaszol neki. Neki szól egyedül, nem a többieknek, nem a bámészkodóknak, nem a gúnyolódóknak és gúnyt űzőknek, nem is a káromlónak, mert azok nem érthetik. „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”

Fönséges jelenet! Krisztus Király ünnepén, amikor Isten Fiának az egész világegyetemre és -történelemre kiterjedő, ma is jelenvaló egyetemes uralmát ünnepeljük, az Anyaszentegyház éppen ezt olvastatja velünk az evangéliumból. Most nyilvánvaló, hogy nincs más név a földön, melyben üdvösségünk lehetne, csak Jézus áldott neve. (fr. Barsi Balázs ofm)

► SZÓ SZERINTI ÜZENET

Az evangélista hangsúlyozza, hogy

– Jézus valóban király, de ő másképpen uralkodik, mint az emberek közül sokan gondolják. Ő nem száll le a keresztről, amire kísérti őt a sátán az ott állókon keresztül. Ő kész mindenkinek irgalmasan megbocsátani, még az őt gyalázóknak, bántóknak is (Lk 6,27-29; Lk 23,34). Nem magát, hanem az embereket akarja megszabadítani.

– Jézus az élet és a halál Ura. Tekintéllyel beszél. Még „ma” üdvözíti a bűnbánó latort. Van hatalma kimondani és eldönteni ezt (Lk 23,43).

– Az Úr az utolsó pillanatig, az utolsó lehetőségig keresi az embert, hogy megbocsáthasson neki, hogy visszafogadhassa őt az atyai házba (Lk 15). Ő nem a halál és a gyűlölet, hanem az élet és a megbocsátás pártján áll.

– A bűnös őszinte bűnbánata „megrendíti” Istent, s felszabadítja a bocsánatot kérőt.

– Jézus velünk van, megnyitja a mennyországot, s ezzel reményt ajándékoz mindenkinek.

► PATRISZTIKUS NÉZŐPONT

Nagy Szent Gergely:

A lator kezét és lábát a keresztre szegezték, így semmije sem maradt szabad a gyötrelemtől, csak a szíve és a nyelve. És mivel Isten erre késztette, felajánlotta neki mindazt, amit szabadnak talált magában: szívével hitt ami megigazulására vált, és szájával megvallotta az üdvösséget, ahogy meg van írva (vö. Róm 10,10). Hirtelen kegyelemmel eltelve a lator is elfogadta az apostol által említett három erényt (1Kor 13,13), és megőrizte a kereszten. Mert volt hite annak, aki hitte, hogy úgy fog uralkodni, mint Isten, akit magához hasonlóan meghalni látott, volt abban remény, aki kérte Jézust, hogy beléphessen országába; s még halálában is életben tartotta a szeretetet, amint megfedte testvérét és latortársát, aki hasonló bűnért halt meg, gonoszsága miatt.

► KÉRDÉSEK AZ EVANGÉLIUMHOZ

– Rá tudok-e nézni a bűneimre olyan őszinteséggel és megbánással, ahogyan azt a lator tette?

– A gúnyolódók vagy a bűnbánók oldalán állok-e?

► MEGOSZTÁS

Örömhír megfogalmazása: Nekem ebben a szakaszban az az örömhírem, hogy…

– Jézus mindig irgalommal vár rám.

– Az Úr rólunk is megemlékezik, valóban gondol ránk.

► TETTEKRE VÁLTÁS

Tanúságtétel megfogalmazása: Az evangéliumi szakasz arra ösztönöz, hogy…

– Merjem ma is Jézus elé vinni bűneimet, s bízzak az ő megbocsátásában és szeretetében! Higgyek abban, hogy fontos vagyok neki!

– Mondjam rendszeresen a másik latorral együtt: „Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz a királyságodba!”