Talán túlságosan banálisnak tűnik az, amire ma figyelünk, de óvakodjunk attól, hogy lekicsinyeljünk bármit is, ami személyek között történik: ez az ember igazi története.

„Úgy illik.” Régen tanítottak még illemszabályokat a családi és polgári életre készülőknek, valamint papi szemináriumokban és kolostorokban is. Nem a testiségtől és a hatalomvágytól megfertőzött világ illemszabályaira gondolok; azokkal szemben bátran illetlennek szabad és kell lennünk. De gondolok a pátriárkák illemtanára, a Bibliának a teremtést isteni műnek tekintő és így az emberi viszonyokat tiszteletben tartó illemkódexére.

Arra, hogy van hierarchikus rend, amelyet tisztelni kell, mert létezést fenntartó erő. A modern demokrácia és erkölcsi-szellemi liberalizmus gyűlöli a hierarchiát a családban, iskolában, közéletben, miközben egy álcázott és öntörvényű hierarchiát állít az Istentől rendelt szent rangsor helyére.

Az Úr Jézus ezzel szemben nem hierarchiaellenes; nem rontja le, csak megadja igazi tartalmát: a szolgálatot. Nem azt mondja az utolsó vacsorán: Ne nevezzetek engem úrnak és mesternek, én is csak ember vagyok; mi mind egyenrangúak vagyunk. És Keresztelő Jánosnak sem azt mondja: Tévedsz, mától fogva mindenki testvér, én is, te is. Hanem: „Hagyd ezt most.” Most, amikor Istennek, az Atyának szent akaratát kell teljesítenem.

Van egy illemtan, amely felülmúlja a földi viselkedés szabályait, mert beteljesíti azokat. Amikor a világ végső értelme felragyog, a gyermek otthagyja szüleit Jézus hívására, és követi őt… Ez nem felforgatása az ősi rendnek, hanem beteljesedése.

A ministráns öltözteti a sekrestyében a papot, nem pedig fordítva. De ezen a renden áttör néha a beteljesedés világa: a pap odamehet miseornátusban ministránsához, és megigazíthatja rajta a karinget. Az első tál ételt az apát elé illik tenni, vagy a gvardián elé. Ő azonban egyszer-egyszer megteheti, hogy feláll és odaviszi a legutolsó asztalnál ülő novíciushoz.

Aki ezt nem akarja megérteni, engedetlen – nem az emberrel, hanem Istennel szemben. Lehet buzgón vallásos, azonban életét, minden tettét homokra építi, nem pedig sziklára. (fr. Barsi Balázs ofm)

► SZÓ SZERINTI ÜZENET

Ezzel a szakasszal az evangélista Jézus nyilvános földi működésének kezdetén hangsúlyozni kívánja az Úr alázatát, aki sorsközösséget vállal az emberiséggel: egy lesz közülünk, s habár bűntelen, mégis a bűnös emberekhez hasonlóan megkeresztelkedik Jánosnál. Továbbá Máté megsejteti Jézus tevékenységének szentháromságos dimenzióját is, akiről, mint Fiáról, tanúságot tesz az Atya, s akit eltölt a Lélek. Ahol Jézus, ott van az Atya és a Szentlélek is. Jézus velük egységben él, cselekszik. Az Úr küldetése pedig az, hogy kitárja mindenki előtt az eget, vagyis, hogy mindazok, akik hisznek benne, üdvözüljenek: eljussanak az örök életre.

Az egész evangéliumon végig vonulnak ezek az itt felvillantott szempontok: Jézus, az Isten Fia közösséget vállal velünk, hogy kinyilatkoztatva, feltárva nekünk Istent, meghívjon mindenkit a mennyországba.

. ► KÉRDÉSEK AZ EVANGÉLIUMHOZ

– Miért áll be a bűntelen Jézus a keresztelkedésre várók közé, s miért hagyja, hogy János megkeresztelje őt is?

– Vajon milyen érzések lehettek Jánosban a Jézussal való különleges találkozás során?

– Vajon Jézushoz hasonlóan bennem is van elég alázat ahhoz, hogy a nálam kisebb szolgálatát kérjem?

– Vajon az Atya bennem is kedvét leli? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem? Mit tehetek ennek érdekében?

► IMÁDSÁG

♦ Bakonybéli Bencés Testvérek imádsága

Urunk, Jézus, te ismered embervoltunk örvénylő vizeit. Köszönjük, hogy megtestesülésed által részt vállaltál mindabból, ami ebben a földi létben körülvesz minket, köszönjük, hogy testvérünkké lettél, s halálodban a mi mélységeinknél mélyebbre, az Atyától való elhagyatottságba merültél alá. A rajtad nyugvó Szentlélek erejéből engedd, hogy bűneinkből új életre támadva az Atya engedelmes gyermekeiként járhassuk életünk útjait, s így Hozzád hasonlóan kedve telhessen bennünk is, szeretett fiaiban, s majdan feltámadásodban is testvéreid lehessünk. Ámen.

♦ A szentmise első könyörgése

Mindenható, örök Isten, te ünnepélyesen kinyilatkoztattad nekünk Krisztust mint szeretett Fiadat, amikor megkeresztelkedett a Jordán folyóban és leszállt rá a Szentlélek.

Add, hogy mindig kedved teljék bennünk, fogadott gyermekeidben, akik újjászülettünk vízből és Szentlélekből. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

► MEGOSZTÁS

Örömhír megfogalmazása: Nekem ebben a szakaszban az az örömhírem, hogy…

– Öröm szemlélni az Atya és a Fiú közötti szeretet-viszonyt, aminek mi is részesei lehetünk. A Fiúban Isten fiaivá, gyermekeivé váltunk megkeresztelkedésünkkor (vö. Róm 8,15- 17; Gal 4,5-7).

– A Szentlélek minden pillanatban velem van, és bármikor fohászkodhatom hozzá a kegyelmeiért és ajándékaiért, melyek megtisztítják bűnös lényemet.