Akiről a keresztség lemosta a bűnt, már ne tekingessen vissza bűnös életére, de idézze fel magában Isten nagy tetteit. Ne révedjen a messzi, bizonytalan jövőbe, de vegye észre a jelenben kibontakozó örök jövőt. Hiszen sarjadóban van bennünk a biológiai halál által kikezdhe­tetlen élet, egy új élet Istennel és Istenben. Szent Pál pontosan ennek az Olvasmányban említett új életnek a sarjadására figyel, amikor azt írja, hogy „elfelejtem, ami mögöttem van és nekilendülök annak, ami előttem van”. S az Úr által megmentett házasságtörő asszonyt is csak az óvhatja meg az újbóli bűnbeeséstől, ha erre az új, isteni életre figyel saját magában.

Sem a múlt szép emléke, sem a jövőről való fantáziálás nem fog meg­menteni minket, amikor próbatétel ér, és testünkön-lelkünkön átcsap­nak a kísértések lángjai. A nagy elhatározások, a hősies elszántság sem fognak megmenteni, csak az, ha elmélkedésünkben mindennap arra figyelünk, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit által itt és most jelen van és növekszik bennünk Isten szentháromságos élete. Hiszen keresztségünk óta szüntelen ontja szívünk kútjának mélyén az élő vizet az örök élet forrása a nekünk adott Szentlélek által.

Urunk Jézus, köszönjük Neked, hogy ha környezetünk és lelkiismere­tünk vádol is, Te nem ítélsz el bennünket. Tapintatosan elfordulsz, hogy ne legyen oly égető a szégyenünk, de amikor már mindenki elment, és csak kettesben vagyunk Veled, ránk tekintesz, és megszólítasz: „Menj, és többé már ne vétkezzél’.” Te nem csupán elnézed a bűnt, hanem valóban elve­szed és megsemmisíted azt; nem csupán új esélyt, de új életet adsz; és nem csupán feloldozol, hanem húsvéti győzelmed által képessé is teszel a bűn fölötti győzelemre. Kérünk, újítsd meg bennünk a kegyelmi életet, hogy az örök életre szökellő vízforrás, a Szentlélek általunk is kiáradhasson kör­nyezetünkre, és a pusztában vizet, a sivatagbanfolyókat fakasztva táplálja bennünk és körülöttünk az új, romolhatatlan, isteni életet.  (fr. Barsi Balázs ofm)

FEKETEVASÁRNAP

Nagyböjt V. vasárnapjának népi neve. A liturgiában egyre erősebben rajzolódik ki a Szenvedő Krisztus képe, megjelenik a Fájdalmak Férfia. Testvérek, vegyünk részt fájdalmában, de lássuk meg benne a Győzőt is. Nézzük benne a Királyt, aki szenvedése által a kereszt trónjáról uralkodik. Gondoljuk végig, hogy mennyire vettük komolyan az idei Nagyböjt kihívásait?

Ez a hét a bűnbánat hete is.  Gondoljuk végig: mi is köt bennünket az élethez, és mi távolít el tőle? Miképp teljesedhetne ki az életünk, ha a bűneink nem tennének tönkre mindent bennünk és körülöttünk? Hogyan van benne az élet és a halál a gondolatainkban és cselekedeteinkben? Most nagyon mélyen a szívünk és lelkünk legmélyére kell néznünk, hogy meg is lássuk mindazt, ami bennünk van: mikor térünk az élet, mikor a halál felé.

A LETAKART KERESZT

Húsvét közvetlen előkészületi ideje két hétig tart és ez a két hét a mai vasárnappal kezdődik. Ennek a vasárnapnak a neve az introitusról Judica-vasárnap vagy más néven Passiovasárnap. De ide tartozik már e vasárnap vigila-ünnepe is, a Sitientes (Szomjúhozók)-szombat. Az egész elkövetkezendő hetet a szenvedés (passio) hetének nevezzük, mert a Szent Kereszt megdicsőítése és Krisztus haláláldozatának gondolata áll a liturgia előterében. A szentmisében és minden más liturgikus cselekményben elnémul a dicsőítés, a „Gloria Patri”, az oltárokon és a templomban lévő kereszteken magát a testet lila színű lepellel takarják le. Mindezeknek a jeleknek speciális jelentésük van. Ezek segítenek bennünket lépésről lépésre eljutni nagypéntekhez és húsvéthoz, azaz Jézus halálához és dicsőséges feltámadásához.

A zsolozsmában ugyan gyönyörűséges himnuszokat énekelünk a keresztről, de az oltáron eltakarjuk azon nagy titok iránti hódolat jeléül, amely rajta nagypénteken végbe fog menni. A kereszt a győzelem jele. A kereszénység korai időszakában, mintegy a középkor feléig, a keresztet corpus, azaz Krisztus teste nélkül ábrázolták. Gyönyörű kereszteket készítettek, nemes anyagból, drágakövekkel ékesítve, hiszen a kereszt a győzelmet jelképezte. Ugyanezen okból takarjuk le mi is Krisztus testét keresztjeinken.

A kereszt letakarását a gyász jeléül értelmezni ellentmond a liturgiának, amely éppen ezeken a napokon a zsolozsmában és a szentmisében hangosan dicsőíti a keresztet. A győzelem éppen a győzelmi jel eltakarása által válik világossá. A húsvét után leleplezett kereszt így lesz a győzelem nyilvánvaló jele, ugyanúgy, ahogy a görög oltárokon levő feltámadott Krisztus is Megváltónk győzelmét jelképezi. A húsvét után leleplezett keresztet a római liturgiában úgy kell értelmeznünk, ahogy a görög liturgiában az ikonokat, amelyek mindig a feltáma-dott Krisztust ábrázolják.

Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged.

Mert szent kereszted által megváltottad a világot!