Mária, Magyarok Nagyasszonya
Már az első Krisztus hitére tért magyarok mennyei királynőnek tisztelték a Szűzanyát. Ezt a tiszteletet
erősítette meg Szent István király, amikor elmerülve a gondban, hogy kire maradjon halála után az ország
vezetése, Szűz Mária oltalmába ajánlotta önmagát és királyságát. E természetfeletti kapcsolatot Mária és
hazánk népe között az államalapító halála utáni események sem tudták elhomályosítani. XIII. Leó pápa 1896- ban a magyar millenium alkalmával engedélyezte Magyarország részére Nagyasszonyunk ünnepét, melyet
október 8-án tartunk. A Szűzanya fején látható a magyar Szent Korona.

Szent József
A Boldogságos Szűz Mária jegyese, a Szent Család
feje. Szent József Krisztus számára sokkal több volt,
mint egyszerű nevelőapa, óriási az üdvtörténeti
szerepe. Általa lépett kapcsolatba az Úr Jézus
üdvtörténetileg az Ószövetséggel, megkapva
ezzel az ábrahámi örökséget. Így teljesedett be
benne az Ábrahámnak tett ígéret: “Benne nyer áldást
a föld minden népe.”
Egyházunkban a szentek között különleges tisztelet illeti meg őt.

Szent Anna
Az Újszövetség semmit nem mond Szűz Mária szüleiről. Egy II. századi apokrif írja, hogy édesanyját Annának hívták, melynek jelentése:
kegyelemmel áldott. Szent Annát tiszteli patrónájaként az asszonynép, illetve akiknek foglalkozása a gondoskodással függ össze: a szövőmunkások, a csipkeverők, ezen kívül az asztalosok és a kádárok. Védőszentje a bányászoknak és patrónája a haldoklóknak.

Szent István király (975-1038)
Szent István Magyarország első királya, akinek legfőbb műve a kereszténység elterjesztése és megszilárdítása volt.
Kiépítette az egyház-szervezetet, érsekségeket, püspökségeket, kolostorokat alapított. Külföldi térítőket hívott, és törvényekkel segítette a keresztény vallás meggyökerezését Magyarországon: elrendelte a vasárnap megtartását és azt, hogy minden tíz falu építsen templomot. 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján halt meg, halála előtt Máriának ajánlotta országát.

Szent Imre herceg (1000-1031)
Szent István királyunk egyetlen felnőtt kort megért fia, kinek életére főként legendákból következtethetünk, melyek igencsak kiszínezték a „liliomos herceg” alakját. Tudós és szent életű férfiú volt, aki feleségével szűzi házasságban élt. Prohászka Ottokár írta róla: „Szent Imre hivatása az, hogy eszményt hirdet, példája kihat századokra, s nemzetének nagyobb szolgálatot tesz, ha az erény uralmát benne biztosítja, mintha az országot arasznyi uralmával boldogítja.”

Árpádházi Szent Erzsébet (1207-1231)
Erzsébet azok közé a szentek közé tartozik, akiknek fénye minden kor emberének világít. A világegyházban a magyarokat Szent Erzsébet alakja ismertebbé teszi, mint bármely más hírességünk – legyen az tudós, sportoló vagy politikus. Ő az, aki egyszerre tudott szerető feleség és anya lenni, majd később – özvegységében – feltétel nélkül, szabad akaratából követte az Evangéliumot, segítve a szerencsétlen, szegény sorsra jutott embertársait.

Árpádházi Szent Margit (1242-1270)
Az Istennek ajánlott királylányt – aki 12 éves korában saját akaratából tett szerzetesi fogadalmat – a szabályok
szigorú megtartása, a betegek szolgálata és a szeretet jellemezte.
Életének alapszabálya az Evangélium egész tökéletességét magában foglalja:
Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni.

Casciai Szent Rita (1381 k. – 1447)
Az egyszerűségben és istenfélelemben felnevelt Rita vad és erőszakos férjét jóságával elvezette Istenhez. Családjának elvesztése után felvették az Ágoston-rendi apácák kolostorába Casciában.
Kitűnt a Megfeszített iránti mély, misztikus tiszteletével, halála előtt 15 évvel megkapta a töviskorona stigmáját.

Lisieux-i Szent Teréz (1873-1897)
Szívében érzett heves vágy után, melyrõl már kisgyermek korában tanúságot tett, 15 éves
korában lépte át a szerzetesi élet kapuját.
A karmelita rend tagjaként a szenvedés iránti
készségével, példamutató életével, és az Úr Jézus és az
Egyház iránti szeretetével kitűnt társai közül. 24 éves
korában e szavakkal halt meg: “Istenem szeretlek!”.

Páduai Szent Antal (1195-1231)
Antal remek szónoki képességekkel megáldott ferences misszionárius volt. Isten a kereső és tévelygő emberekhez vezette, akik közül sokat meggyőzött prédikációival és a vitákban való részvételével. Rendtársai arra kérték, adja át nekik is tudását, ezért Szent Ferenctől megbízást kapott a tanításra, és megalapította a ferences rend első tanulmányi házát Bolognában, ahol ő lett a teológia első tanára. Egy legenda szerint a neki megjelenő gyermek Jézust a karján hordozta, legtöbbször így ábrázolják.