Hogy az emberiség ráismerjen Jézusban Isten Egyszülöttjére, aki érettünk emberré lett, Isten kiválasztott egy népet, de ennek a népnek sem volt lehetséges Jézus Krisztus fönséges ismeretét előre leírni, közölni, mert Jézus nem mutatható be önmaga nélkül. Megjelenése előtt sok különböző képet adott róla az Atyaisten Izraelnek, de nem adhatta a teljességet, mert a teljesség maga Jézus.

A Messiás, a Dávid házából fölkent király képét adta róla, aki uralkodni fog mindörökké. Ezzel a képpel a Jézus feltámadásában megnyilvánuló egyetemes és örök uralmát akarta előre megsejtetni Izraellel. A szenvedő szolga képével, akinek sebei által gyógyulunk meg mindannyian, a Megváltó szerepét sugallta, aki ártatlanul szenved, aki magára veszi a világ bűneit és megszerzi a kiengesztelődést Istennel. Az Emberfia képével, aki az Ősöregtől érkezik, Jézusnak örök, Istentől való eredetét ragyogtatja fel tükör által homályosan. De azt is mondja az Ószövetségben, hogy: „Én magam fogom legeltetni nyájamat”, illetve hogy a küldöttnek Emmánuel lesz a neve, vagyis ő maga jön el, és közvetlenül adja az üdvösséget.

Amíg Jézus el nem jött, amíg meg nem halt és dicsőségesen fel nem támadt, és amíg most vissza nem tér az „Ősöreghez” a felhőkön át, addig az írásokon nevelkedett apostolok a legnagyobb zavarban lehettek, hiszen ha Jézus a Messiás és az Emberfia, akkor nem szenvedhet, ha ő a szenvedő szolga, akkor nem ő az örök király, az pedig végképp elképzelhetetlen, hogy ember létére Isten jelenlétének hordozója legyen.

Jézus utolsó előtti tette, mielőtt a mennybe menne, az, hogy megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. A korábban adott képek össze nem függő sorát most egybeillesztve látják, s így a részletek kiadják a teljes képet.

Jézus utolsó tette ezen a földön, hogy ezután elküldi apostolait annak hirdetésére, amit most felismertek. Azok azonban nem indulnak rögtön, mert még várnak a Szentlélek erejére. Ez a három mozzanat kell ahhoz, hogy valaki hitelesen hirdethesse az Igét: Jézus Krisztus fönséges, mindent együtt látó ismerete, küldetés annak hirdetésére és részesedés a Szentlélek erejéből.

(fr. Barsi Balázs ofm)

Feltámadásod, Uram, a mi reménységünk, Mennybemeneteled a mi megdicsőülésünk.
Add, hogy veled együtt mi is a mennybe menjünk, és szívünk hozzád emelkedjék. De azt is add meg, hogy fölemelkedve ne váljunk gőgössé, se ne bizakodjunk el erényeink miatt, mintha a mi tulajdonunk volna. Add, hogy a szívünk a magasban legyen, de melletted, mert a szív felemelése, de nem tehozzád, az kevélység, hozzád emelése viszont biztonság. Te, aki fölmentél a mennybe, menedékünk lettél…”

Ki az, aki fölmegy? Ugyanaz, aki leszállt.Azért szálltál le, Uram, hogy meggyógyíts, azért szálltál fel, hogy fölemelj. Ha magamtól emelkedem fel, elesem, de ha te emelsz fel, sértetlen maradok… Neked, aki feltámadsz, ezt mondom: Uram, te vagy a reménységem; neked, aki a mennybe szállsz: te vagy az én menedékem. (Szent-Ágoston)

 SÍK SÁNDOR ~ GALILEAI FÉRFIAK 

Galileai férfiak,
mért néztek az égre?
Mért, hogy forró könny fakad
férfiak szemébe? –
Jézus Krisztus visszajön,
Jézus Krisztus él!
Galileai férfiak,
mért, hogy tétlen álltok?
Vár a Kelet és Nyugat,
Krisztus bízta rátok.
Hirdessétek mindenütt:
Jézus Krisztus él!

Galileai férfiak,
Fel a küzdőtérre,
Minden népek szomjasak
Az Élet Vizére,
Választottak, bennetek
Jézus Krisztus él!

Galileai férfiak,
milyen jelre vártok?
Ő tinéktek Lángot ad,
Égből küldi rátok.
Várjatok még tíz napig,
Jézus Krisztus él!

Galileai férfiak,
Mért, hogy sírva néztek,
Jézus Krisztus itt marad,
Úgy ígérte néktek!
Világvégig véletek,
Jézus Krisztus él!

Galileai férfiak,
ha majd jön az óra,
élőket és holtakat
hív majd számadóra:
a nagy Bíró visszajön,
Jézus Krisztus él.